Interjú Lőrincz Dominikkal
Kedves Diákok!
Újságunk elindít egy sorozatot, amelyben végzős diákokat kérdezünk, „interjúvolunk” meg. Hétről hétre más és más diák/diákok életébe nyerhetünk betekintést, ezáltal talán egy picit közelebb is kerülhetünk ballagó társainkhoz. Az interjúkat gyorsan kellett megcsinálnunk, hiszen a ballagás után ők már nem fognak a padokban ülni és a szokásos mindennapi élet is megváltozik számukra.
A sorban elsőként Lőrincz Dominikkal beszéltem, akit egy vidám és határozott fiatalembernek ismertem meg, aki küzd az álmaiért és nem fél a kihívásoktól.
Elsősorban a törökországi utazásáról, majd a diákdiri szerepéről kérdeztem, a végére pedig a pályaválasztás is szóba került.
- A nyáron Törökországban jártál. Milyen célból mentél ki? Mi volt az oka az utazásodnak?
Ez az utazás egy lehetőség volt, amelyet a Lions Club biztosít a diákok számára. Meg van adva, hogy a különböző országokba hány éves kortól hány éves korig lehet kiutazni.
A Lions Club egy nonprofit szervezet, amely elsősorban a vakok és látássérülteket támogatja, emellett olcsóbban tud kijuttatni diákokat külföldre.
- Honnan szereztél tudomást erről a lehetőségről?
Én ezt egy barátomtól hallottam. Ő ajánlotta nekem.
- Hogyan döntöttél/ Mi volt a következő lépésed?
Megnéztem a tábornak a honlapját, hogy milyen programokat ajánlanak, mennyibe kerül, hány éves kortól lehet kimenni, mikor lenne pontosan az időpont.
Mivel nyáron volt ez az út, és nem volt semmi programom így az egyik barátom bátorított arra, hogy jelentkezzek az útra. Mondta, hogy nagyon jó programok vannak, amikkel a nyelvet tudom gyakorolni és sok barátra tehetek szert. Így jelentkeztem elsőként.
- Kivel voltál kint?
Hát ide egyedül mehetsz ki, hiszen pont azért van ez az út, hogy a nyelvet tudd gyakorolni. Így igazából a lényeg az, hogy ne magyarul, hanem angolul beszélj.
- Milyen tapasztalatokat/élményeket szereztél?
Az angol tudásom fejlődött és megtanultam kapcsolatot teremteni a korombeli gyerekekkel. Ezenkívül megismertem Törökország kultúráját, történelmét, szokásait, ízvilágát. Különböző feladatokon vettünk részt, amelyek még jobban segítették a kapcsolatteremtést és azt, hogy ne félj megszólalni idegenek előtt.
- Mennyi időt töltöttél ott?
3 hetet. Ez úgy nézett ki, hogy 10 napot töltöttem egy török családnál, aztán 10 napot mentem táborba. Ebből 1 nap volt az utazás.
- Mennyire volt költséges ez az utazás?
A család számomra mindent finanszírozott. Az ellátást és a szállást is, így ezekért nem kellett fizetnem.
70.000 Ft volt a tábori díj, de teljesen megérte, mert szinte mindennap étteremben ebédeltünk. Ezzel is próbáltak minket a török ételekkel megismertetni.
- Mesélnél egy kicsit a tábori programokról?
Az 1. nap egy kicsit unalmasabb volt. Nyilván össze kellett hozni a bandát, közelebb kellett kerülni egymáshoz. Este egy török kultúra óránk volt, ahol tanultunk törökül pár mondatot és megtanultunk számolni is.
Aztán egy csapatverseny formájában próbára tették a megszerzett török ismereteinket.
A következő napokon már sokkal színesebb programok vártak ránk. Megnéztük a híres mecseteket, illetve ellátogattunk Szulejmán szultán palotájába is.
Tartottak nekünk White Night Party-t, azaz mindenkinek fehér ruhában kellett buliznia.
Aztán volt egy este, amikor csak nekünk kibéreltek egy klubbot, ahol hajnalig mulathattunk. Jó volt, mert rajtunk meg a táboroztatókon kívül más nem volt ott.
Egyik legjobb napom az volt, amikor elvittek minket a Boszporuszra egy hajóval, amin szintén ment a zene. Táncoltunk és a hajóról leugorhattunk a tengerbe.
Voltunk a híres Grand Bazar-ban, ami ugye arról híres, hogy nagyon minőségi hamisítványt kapsz. Szinte mindent, amit el tudsz képzelni.
Voltunk egy nagyon elegáns kültéri Lions bálban, ahol a MAC divatcég divatbemutatót tartott nekünk. Emellett ételt és ingyen alkoholt szolgáltak fel vendégeknek. Itt is ment a tánc. Ide egyébként hajóval érkeztünk.
A másik legjobb nap az volt, amikor kibéreltek egy egész partszakaszt a Fekete-tengeren.
Aztán volt egy lazább napunk, amikor a Boszporuszon hajótúrára mentünk.
Tartottak még Sport Night-ot, ahol a táborozók sportolhattak. Pl. volt foci, röplabda meg kosár.
Az utolsó előtti napon meghívták a fogadott családunkat a táborba, mi pedig műsorral készültünk nekik.
Végül pedig – a hét lezárásaként – az utolsó napon volt egy kisebb buli.
- Ha tehetnéd, visszamennél még?
Persze, mindenképpen.
- Hirtelen ötlet volt az, hogy te legyél a diákdiri/ esetleg már egy korábbi elképzelés?
Én 9.-es koromban hallottam erről a lehetőségről. Akkor 25 órás kosarat hirdettek, ami nekem nagyon tetszett. Igazából nem a program tetszett, hanem az, hogy van lehetőséged megszervezni egy ilyet.
Ekkor egy kósza ötletként átfutott a fejemen, hogy milyen jó lenne egyszer ott állni, ahol anno a diákdiri állt.
Ez 10-11.-ben ez egy kicsit háttérbe szorult. 12. osztályban volt egy diákgyűlés, ahova én mentem el az egyik osztálytársam helyett. Ott mondták el, hogyha nem lesz minimum 5 párt, akkor nem lesz diáknap.
Ott elgondolkodtam azon, hogy ez nem lenne túl jó. Ezek után úgy gondoltam, hogy kellene csinálni egy pártot, amelyben az évfolyamból vannak végzősök. Ezt úgy tudtam elérni, hogy még az általam rendezett after party miatt csináltam egy csoportot, amiben több barátom is benne volt.
- Kihívás volt számodra?
Igen, az volt. Ugyanis több, nem várt akadályba ütköztünk a diáknap szervezése során.
- Mik a terveid a jövőre nézve?
Most jelentkeztem az új egyetemre Kecskeméten, ami 2017-re lesz kész.
Addig 1 évig az oktatás a GAMF-on lesz. Egy gazdálkodás-management szakot hirdetnek, ami duális képzésben fog indulni. A duális partnere a kecskeméti egyetemnek a Magyar Nemzeti Bank, ahova már előzetesen kellett jelentkezni. A felvételin különböző feladatoknak kellett megfelelnem, mint pl. matek logikai teszt, magyar szövegértés, meg voltam egy elbeszélgetésen is. Ezek után sikerült felvételt nyernem.
- Hogyan látod magad 10 év múlva?
Nagyon remélem, hogy akkor egy olyan jól fizető munkahelyem lesz, ami családalapítás szempontjából megfelelő lesz számomra. Szerintem a végsőkig tudnám magam képezni, hiszen ha teheti, haláláig tanulna az ember. Biztos vagyok benne, hogy nem fogok megállni egy szinten, mert ha tehetem, akkor továbbfejlesztem a tudásomat. 10 év múlva én már 29 éves leszek, addig pedig szeretnék kiszemelni magamnak egy menyasszonyjelöltet.
Az interjú alatt rávettem Dominikot arra, hogy mondjon pár szót törökül, így ezekkel búcsúznék. Megköszönve neki az együttműködést, azt, hogy minden kérdésemre készségesen válaszolt, és ha bármi felmerülő problémám volt, akkor nyugodtan felkereshettem.
További sikereket a jövőre Dominiknak és köszönöm a sok segítséget!
Teşekkürler= Köszönöm szépen
Afyiet olsun= Jó étvágyat!