Útlevél

A szerző beleegyezésével közreadjuk Zsigri Zsuzsa búcsúzó versét, amelyet a ballagáson adtak elő osztálytársai, Fekete Ágnes, Kiss Viktória és Zajacz Borbála.

Útlevél

Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.

Az éjtől reggel, a nappaltól este,

A színektől, ha szürke por belepte

A hosszú beszédektől, ha már nem találnak fülekre.

Nézz vissza egy pillanatra, emlékszel e még

Mikor még itt mindenki csak kereste a helyét

Mikor még nem tudtad a melletted ülő nevét

Amikor a bolyai indulót már kívülről fújtad

Amikor a tizennégyest már távolról kiszúrtad

Amikor már félszemmel lemásoltad a szomszéd papírját

Amikor először merted megkérdezni: hú, Csabi, felírnád?

És hajnali kettőkor jelzett a telefon,

Üzenet a padtárstól: Tanuld meg te, én feladom.

Reggel gyors kávé táska kabát kávé

ha sietek még beérek a tanár előtt kábé

Háromnegyed nyolc, beszólít a csengő,

Az osztály létszáma még csak huszonkettő.

Hosszú a névsor de ott a nevem, mikor volt a mohácsi vész?

A tekintetek rámszegülnek, 30 barát súgásra kész.

Pislogtam csupán, de csíny letudva, tolle lege, nota bene

Velem együtt útra kél vén diákok nagy serege

Ballag ma és indul holnap

Neki a büszke felnőttkornak

Úgy szeretném most már tudni, vajon az idő hogy működik

Néha alszik, olykor lohol, önfejűsködik

Annyi kérdés, annyi kétely és az elfogyó kényelem

Milyen lesz egyedül élni nemsoká’ az életem?

A nagyvárosban szórakozni leszek mindig kénytelen?

Nem dirigál nekünk senki, vajon úgy lesz, ahogy képzelem?

Minden nap buli, új haverok, járjuk a várost, alszunk délig

Élünk, ahogy a kisfelnőttek az életüket élik,

Albi, kolesz, mosni, főzni, pénz kéne meg tanulni is

Úgy várom már az egyetemet / vagy lennék még egy kicsit gimis?

Vajon kell e majd használnom a szinusz tételt valaha?

És ha nem tudom a főnökömnek lesz rám ezért panasza?

És ha az én gyerekeim majd iskolába járnak?

Mit mondok majd nekik reggel-útravaló jótanácsnak?

Vajon megfelelek majd? követek el hibákat?

Baj ha túl nagy arccal megyek holnaptól a világnak?

(hegedű)

Elvesztettem zsebkendőmet,

Már nem szid anyám érte

Ha valaha még megtalálom

Én felelek érte

Szabad péntek, szabad szombat,

Szabad búcsúzkodni

Szabad még pár osztálytársnak

Búcsúcsókot adni

Érezd a pillanatot, már nem vagy többé gyerek

Te vagy a jövő, az új nemzedék, a Föld tőled lesz kerek

Ki tudja merre visznek a vágyak a kényszer az évek

Mostantól dolgod van, holnaptól keményebbek a tények.

Múlt jelen jövő most pár pillanatba zárva

Egy életre szóló lecke azt hiszem elég lesz mára.