"Multikulti" Németországban

A nyáron lehetőségem volt, hogy két másik diákkal együtt elutazhassak a németországi Kiel-be, két hétre. A táborra a Volksbund Deutsche Kriegsgäberfürsorge e. V., Kompetenzcenter Internationale Jugendbegegnungen-en keresztül lehetett jelentkezni. Ez magyarra fordítva valahogy így hangzik: A Nemzetközi Ifjúsági Csere Szakértőközpont Háborús Sírok Gondozásáért Felelős Német Nemzeti Szövetsége. Ez egy nemzetközi szervezet, mely más táborokat is indít szerte Németországban és Ausztriában. Mi két útitársammal együtt a Liszt Ferenc nemzetközi reptérről indultunk és Hamburgban szálltunk le, ahonnan egy előre leszervezett busszal mentünk tovább a táborba. Rendhagyó módon az egyik táborvezető is elkísért minket, ugyanis életünkben először repültünk.

A szállás a kieli ifjúsági szállóban volt, ahol négy fős szobákban laktunk. A közel harminc fős csapat tagjai Magyarországon kívül Olaszországból, Oroszországból, Fehéroroszországból, Lengyelországból, Törökországból, Ukrajnából, Romániából és Németországból jöttek. Más országokból jövő fiatalokkal általában angolul, de gyakran németül is beszélgettünk. A tábor fő témája az első világháborúban elesett német katonák sírjainak rendbetétele volt. Emellett főként ismerkedős, csapatépítő játékokat játszottunk, de minden nap mentünk is valahova. Voltunk vadaskertben, többször strandon is, meglátogattuk a kieli hajózási múzeumot, ahol, kikötőváros lévén, a lázadó tengerészeknek állítottak emléket. Elutaztunk a közeli Laboe-be is, ahol megtekintettük az első világháború tengerészeinek tiszteletére épített emlékművet, és megnézhettük egy tengeralattjáró belsejét is.

A táborból szabadon elmehettünk abban az esetben, ha csoportokban mentünk és szóltunk egy táborvezetőnek. A szálló közel volt a belvároshoz, így akkor is találtunk magunknak elfoglaltságot, ha éppen nem utaztunk sehova. Két olyan nap is volt, amikor reggeltől estig egy másik városban voltunk: Hamburgban és Lübeckben. Itt csapatokra válva bejárhattuk az egész várost, saját kedvünk szerint. Hamburgban a városházát nézhettük meg, sétálgattunk a belvárosban, majd később a kikötőben is. Lübeck sokkal nyugodtabb volt, ahol eredeti lübecki marcipánt kóstolhattunk. Minkettő város tetszett, pozitív élményeket szereztem, de Lübeck jobban belopta magát a szívembe, mert ott nem volt akkora felhajtás.

A tábor végé fele voltak úgynevezett „nemzetközi estek”, ahol az ugyanazon országokból érkezők bemutatták a hazájukat, előadást tartottak, nemzeti ételeket és italokat kínáltak, játékokat, táncokat tanítottak. Tanultunk az egyes nemzetiségek népszokásairól, de a társadalmi problémáikba is betekintést nyertünk. Gyakori volt az országokkal kapcsolatos sztereotípiák bemutatása, azok eredetének tisztázása, mi is csináltunk ilyet. Ennek, sajnos, nem volt olyan nagy sikere, hiszen a többség nem sokat tudott Magyarországról. Természetesen bemutattuk városunkat, Kecskemétet, kiemeltük annak nevezetes épületeit, embereit. Valamint a magyar találmányokra is kitértünk, amelyeknek sokasága meglepte a többieket. Nem is gondolták volna, hogy a magyarok ilyen sok mindenhez értenek

Nekem nagyon tetszett a tábor, örültem a lehetőségnek, hogy elmehettem Németországba, új embereket ismertem meg. Különösen jó kapcsolatot alakítottam ki az ukrán és olasz résztvevőkkel. Sokat fejlesztett nyelvtudásomon, hogy mind az angolt, mind a németet sokat kellett használnom. A szálláson, ahol teljes ellátást kaptunk, nagyon finoman, főleg eredeti német ételeket főztek, kikötőváros lévén pedig sok halat is ettünk. Rengeteg étel ízlett, ami leginkább engem lepett meg. Egyszóval mindenkinek szívesen ajánlom ezt a tábort.