A kedvenc youtuberem

Szabó Gábor 2020. március 14. 16:18
Major Blanka

A RetroShock! Youtube-csatornája 2008-ban jött létre, ezzel a videómegosztó platform gombamód szaporodó magyar alkotói közül igazi veteránnak számít. A cikk írása idején 159 videójára jut 22 129 457 megtekintés és 108 ezer feliratkozó, Facebook-követőkből pedig 15 478, ami szerény számnak tűnhet az alig két évvel később létrejött Pamkutya és Videómánia csatornák statisztikáihoz képest. Ennek ellenére a sajátos stílus, amit KenytheOne szerelemgyermeke és elismertségének forrása képvisel az első feltöltéstől kezdve, a Youtube korai korszaka óta garantálja a népszerűségét rajongói és alkotótársai között. Azt javaslom, nyerjünk ebbe betekintést!

„Létezik egy hely... Egy öreg Filmszínház... ahol a filmtörténelem legszörnyűségesebb filmjeit vetítik, minden egyes nap.”
Az idézet a RetroShock! névjegyének számít, de mit is takar ez pontosan? A videók egy képzeletbeli, a modern civilizáció által hátrahagyott épületben, a RetroShock Filmszínházban játszódnak, aminek alagsorában egy múltbéli kísérlet hátramaradott résztvevője, a 19-es alany tengeti napjait szörnyűségesebbnél szörnyűségesebb horrorfilmeket nézve, filmeket abból a korból, amikor a CGI még csak gyerekcipőben sem járt. Némelyik közülük a retró fanatikusai körében ikonikussá vált, mint a Fekete Lagúna vagy Az ötven láb magas nő, ám legtöbbjük csak az internet félreeső zugain, VHS-kazettákon vagy személyes gyűjteményekben maradtak fenn.

A bizarr filmek, könyvek, videojátékok bemutatása és kifigurázása jellemző a 2008-2014 közötti Youtube-szcénára mind a nemzetközi, mind a magyar csatornák között. A Videómánia egyeduralma előtt FreddyD élvezte a legnagyobb népszerűséget a Rossz PC Játékok néven futó videósorozatának köszönhetően, Szirmai Gergő hollywoodi népszerű, Dancsó Péter pedig magyar kevésbé népszerű filmekről fejtette ki véleményét karrierjük kezdetén. Velük ellentétben viszont a RetroShock hangjának számító KenytheOne sosem a személyisége köré építette a csatornáját. Még csak meg sem jelenik a videóiban, a hangját pedig kissé eltorzítja. Ehelyett inkább a Filmszínház részeinek látványvilágát, atmoszféráját és üzenetét emelte olyan szintre, amely kiemelkedik a youtuberek által képviselt színvonalból. A kreativitása bizonyítékai pedig nem csak a szellemes megjegyzések, hanem a videóiban megjelenő alteregók is: az ISAAC GOLDENAGE 3084 sorozatszámú skizofrén robot (aki keresztneve egyfajta tisztelgés Isaac Asimov, a legendás sci-fi író előtt), és a világuralomra törő, AYA névre hallgató mesterséges intelligencia, akik a 19-es alannyal folytatnak gyakran csípős hangvételű párbeszédet.

A témaválasztás véletlenszerűnek tűnhet: mégis, mi visz rá arra valakit, hogy a ’60-as, ’70-es vagy a ’80-as évek horrorfilmjeire alapozza a Youtube-karrierjét? A különböző évtizedek horrorfilmjeinél viszont kevés jobb eszköz van arra, hogy megmutassa az aktuális társadalom tudatalatti félelmeit. A gyilkos, egész nagyvárosokat leromboló szörnyek, a radioaktivitástól elcsúfított mutánsok, az emberevő földönkívüliek a városiasodás, az űrverseny és a hidegháborús atomkorszak kezdetén az ismeretlentől való félelem feloldását is jelenthették. Mai szemmel visszatekintve rájuk pedig még akár nevetségesnek is tűnhetnek a kezdetleges minőség és a zsánerben oly sokszor előforduló logikai bukfencek miatt – valahogy úgy, mint egy gyerek, aki többé már nem fél a sötétben.

A múlt groteszk horrorfilmjeiből álló Filmszínház sorozata mellett a Gépszínház sorozat is figyelemre méltó. Itt a sci-fi, illetve a cyberpunk műfajában mozgó videojátékokat mutatja be, többek között a Blade Runner ’77 adaptációját. Az érdeklődését felkeltő krimikről (Fogadó a halott alpinistához), filmes univerzumokról (S.T.A.L.K.E.R., Joker) és tudományos-fantasztikus művekről (Az idő urai) is rendre videókat készít. Időnként több, meghatározó kérdéskört érintő filmeket rendez toplistába. A csatornán megtalálhatóak az Antifaces projekt munkái is, aminek KenytheOne még a Filmszínház világának megteremtése előtt is tagja volt. Ezekben többnyire társadalomkritikát fogalmaz meg például a közösségi médiába, a zárt online térbe menekülő népességről, valamint a néhai Kék Bálna-„kihívást” követő tömeghisztériáról.

A magas feliratkozószám hiányát a ritkának számítható feltöltés magyarázhatja meg. Mivel a RetroShock! számára a minőség mindig is előnyt élvezett a mennyiséggel szemben, jellemzőek az 1-2 havonta, vagy még ritkábban megjelenő videók. Ezáltal a csatorna hátrányba kerül a 2-3 naponta friss videókkal jelentkező videósokkal szemben. KenytheOne nem lovagolja meg az aktuális Youtube-trendeket, nem ad a videóinak kattintásvadász címeket, nem jellemző rá a túlpörgött vagy netalántán trágár megjelenés. A platform mostani sztárjait elnézve szinte biztosan kijelenthetjük, hogy ez ellentétes az óriási megtekintésszámmal.

A másik ok a csatorna specifikus témaköre. Hacsak a Star Wars-széria részeit, az Alien-trilógiát vagy a kivételes népszerűséget elérő Csernobil sorozatot nem számítjuk, a videók témái nem felkapottak a köztudatban, ami megnehezíti a terjedésüket. Emellett a főbb sci-fi művekre jellemző a sötét, drámai stílus, a fogyasztói társadalommal szembeni kritikus hozzáállás, amivel a műfaj kvázi elszigeteli magát a felkapott médiától.

Pedig jó pár okból érdemes KenytheOne csatornáján körülnézni, például azért, mert fontosnak tartja a nyomdafestéket tűrő szórakoztatást, azaz a káromkodás mellőzését. Ha látjuk, hogy mennyire lealacsonyodott a közbeszéd színvonala, hamar észrevesszük és értékeljük ezt a manapság sajnos már egyedinek tekinthető szemléletet. De ez csak az egyik terület, ahol megjelenik a RetroShock! minőségi élményre való törekvése. A videószerkesztő programok alapos ismerete és használata a hozzáillő zenei alappal a jól ismert, már a csatorna védjegyének számító légkört teremti meg feltöltésről feltöltésre. Habár a látszat csupán komoly hangvételű, mély jelentéstartalmú videókat láttat, a Filmszínház tartalmainak nagyobb része inkább frappáns, sokszor ironikus szójátékokkal, kifinomult humorral nevetteti meg a nézőket. Itt megtalálja az ember a közmondásos pihent humort, mint ahogy a régebbi reklámparódiái vagy egyik-másik, a rajongói körében terjedő kijelentései bizonyítják (Ott a szörny!). Legvégül pedig szoros a rajongók és a tartalomgyártó közötti kapcsolat, a hozzászólásokra a feltöltő összeszedett, értelmes gondolatokkal válaszol. Könnyen észrevehető, hogy az elsőre furcsának tűnő érdeklődési kör mögött a magyar videómegosztó egyik legintelligensebb tartalomgyártója húzódik meg, valódi énjét jótékony névtelenségbe burkolva.

Ha valaki végignéz a Youtube népszerűségi toplistáján, eléggé egysíkú, valódi jelentést nem hordozó tartalmat láthat a vonzó külső alatt. Külföldről másolt kihívások, az egyszer már bevált ötletek reprodukciója, és az a kb. 10 név, akiknek a neve már önmagában is hozza a nézettséget anélkül, hogy megérdemelné a belefektetett (köztünk szólva, időnként a nullával egyenlő) munkát. Ebben a jelenségben pedig az a legszomorúbb, hogy ezt az értékrendet akarva-akaratlanul, de a főleg kiskorú, könnyen befolyásolható nézőiknek adják át. A RetroShock! Filmszínház legnagyobb sikere a videómegosztón nem a rekordok megdöntése, a magas feliratkozószám, a tévében való megjelenés. A RetroShock! Filmszínház legnagyobb sikere az, hogy hiteles maradt önmagához és az elveihez, amiket már az indulásakor meghatározott, még úgy is, hogy a média gyökeresen megváltozott körülötte. Hogy hiteles maradt egy olyan médiumon, ami a régi önmagát és értékeit az elterjedésével párhuzamosan szembeköpte, ami felemeli a felszínességet, és szinte már bünteti az egyediséget.

Major Blanka, 9.d